Augusztus 11-én kissé fáradtan, de annál nagyobb elszántsággal érkezett Szímőre a táborok törzsének (Valhalla) nagy része, hogy kialakítsa viking-mennyország lehető legjobb feltételeit. A csütörtök délutánt csónakjavítással töltöttük, hosszú ideig tartó javítás után 3 kenut sikerült újjá varázsolnunk. Másnap a két évvel ezelőtti táborhelytől pár méterre kezdtük kiépíteni táborunkat. A hurcolkodás sok időbe telt, mivel a táborhely csak csónakkal volt megközelíthető, mindent a kenukba pakolva kellett a helyszínre szállítani (még a nyéki esőtől megázott csehszlovák katonasátrat is).

A jelöltek szombaton délre érkeztek, kissé meglepődtünk a létszámon, mivel a nagytábori közvéleménykutatás alapján többre számítottunk. Kedvünket ez azonban nem szegte, átszállítottuk a nyolc jelöltet a táborhelyre.

A táborbaszállás feltétele a 200m leúszása. A felesleges kipakolást elkerülendő, mindenki nyomban bizonyíthatta ezt. „Az árral szemben úszni nem is volt olyan rossz. Kívülről viccesen nézhetett ki, de az érzés olyan volt, mintha haladtunk is volna.Csak akkor dőlt romba a lelkivilágom, mikor kinéztem a partra, és láttam, hogy nem igazán jutottam előre” (B. Angi, Valkűrök nővérei).

Zászlófelvonás után elvégezték a táborépítés összes munkáját (sátorállítás, budiásás).

Mivel vizitáborban ezen kívül már csak egy építményre – jó hosszú szárítókötélre – van szükség, a táborépítés gyorsan ment. Esti tábortüzünket megtisztelte jelenlétével Szímő új plébánosa, Sárai Attila cserkésztiszt is.

Az elkövetkező napok programja a külső szemlélő számára lehet, hogy egyhangúnak tűnik. Délelőtt két vizesblokk, utána előadások,ebéd, ismét előadások, újabb vizesblokk, előadások,hajózási mozaik és a nap legvégén tábortűz. A valóságban viszont egyáltalán nem volt az. Az egyes vizesblokkokon fokozatosan tanulták meg a jelöltek az evezés technikáját – előbb kenuban, majd kajakban. A különböző evezésmódok, fogások, ülésmódok az utolsó napig tartogattak újdonságokat. A vizesblokkok közül nem hiányozhatott a vízbőlmentés gyakorlása sem. Lehetőségünk nyílt kipróbálni az úszva mentést, dobózsákkal ill. csónakkal való mentést,önmentést, csónak mentését, borulást és az utána következő műveleteket.

Az előadásokon igyekeztünk elsajátítani azokat az elméleti ismereteket, amire egy vízicserkésznek ill. vízi vezetőnek szüksége lehet: térképészet és egészségügy vízi vonatkozásban, csomagolás, túraszervezés, csónakfajták, vizek élővilága, morfológiája, hajózási szabályzat, ...stb.

Az előadások egy része alatt az Úszni és Evezni Tanító Tábor résztvevői különböző más programokon vettek részt: volt testfestés, homokszobrászat, különböző játékok a beachen.

A hajózási mozaik keretében a vacsorák közt és után alkalmunk nyílt bepillantani a hajózás és vízisportok néhány érdekes területére.

A kemény testi és lelki igénybevétel okozta feszültséget az Iván atya által celebrált szentmisék, reggeli áhítatok oldották.

A tábor rövidebb volt, mint az eddigi VVK-k, de az időjárás igyekezett segíteni, hogy a kiképzés legalább olyan kemény lehessen, mint az eddigiekben. A néhány nap után mindenkinél jelentkező izomlázat a szinte állandó eső által áztatott ruháink egész jól csillapították. A tábor fele alatt áztatott bennünket az eső. A felázott talaj a tábor végére – ekkor azért volt részünk szép napsütésben is – sem száradt fel.

A tábor utolsó előtti napját egy 22 kilométeres túrával (ennek felét hegymenetben, azaz árral szemben tettük meg), majd a gyakorlati és elméleti próbáztatással zártuk.

A táborban vízi vezetői képesítést szerzett: Gál Angelika (Marcelháza), Bálint Angelika (Szentpéter), Dudich Tamás (Léva) és Lengyel Zoltán (Marcelháza). Vízicserkész különpróbát tett: Morvai Szilvia (Ipolyság), Szapu Zsófia (Pozsonypüspöki) és Kiss Márton (Vereknye).

A tábort sikeresnek könyveltük el, hiszen az első napon még mentőmellényben szerencsőtlenkedő jelöltek mindegyike úgy hagyta el a tábort, hogy a kajak és a kenu irányítását és a vízből mentés alapjait elsajátította.

Táborparancsnokként köszönetet mondok elsősorban a törzs tagjainak: Csikmák Hajnalkának, Juhász Amáliának, Zachar Pálnak, Csízi Balázsnak, Borka Ivánnak, Borka Dávidnak, Esse Bálintnak és Kocur Lászlónak, valamint segítőinknek: a szímői ORI büfének a finom és kalóriadús étkekért, a Községi Hivatalnak, Török Andrásnak, az SZCST elnökének a látogatásáért és biztató szavaiért a legrosszabb időjárásban és mindenkinek, aki bármilyen módon segítette a tábor megvalósítását.

A táborban készült képek a képgalériában tekinthetőek meg

Asztalos Zoltán, táborparancsnok