Megnevelt bennünket - a Vág
Egy élménybeszámoló a III.Gyetvay Iván Emléktúráról
2007. okt. 12. - a készület
TakyGabriella sms üzenete után 18:5O-re a pőstyéni állomáson várakozó pesti kettőssel (Csok Zoli-Taky) indultam útnak a sokolovcei Vág-partra. A táborhely a falu alatt kb.1km-rel egy kis vizierőmű – feliratú házikó közelében volt. Itt leraktam a két sátorállitót s nyomás be Dudich Tomiért, aki már a faluban szteppelt kb. 17 órától… A kedvező időjárásról nem lehet sokat irni – sátorállitas esőmentesen, mivel az már előttünk leesett… Amig hárman feldobják a két Exitreket, én a Tescoban veszek ezt-azt: szalonna, kenyér, Don Simon és egyéb szükséges dolog a túra bebiztositása érdekében…
Zoliek ekkor hivnak - kb. 2O óra - Szimőről, hogy már a kapuban állnak… közben még Attila plébános üdvözlését sikerül átadniuk, megérkeznek úgy 22 óra felé. Zolee, Dawkie, Balkie, Georgeo. Vagyunk tehát nyolcan…
Az est a test megerősitésével telik… közben elkezd esni. Szellemeskedés is van (fejcső), meg komoly téma is! Természetesen örülünk egymásnak!
Okt. 13. - a túra napja
Reggel a 7órás ébresztő korainak bizonyul – el is nyúlik! Teafőzés, kaja, pakolás, ima. Kész a tim. Coltot Sokolovcére visszük, Xantia kiséri a túrát (tapasztalat - konzekvencia: jó döntés, nagyon jó!)
A szűk mederben vágtat! a Vág. Zoli szerint 1O km/h a sebessége.
A 11O. fkm felett teszük vizre a hajókat 1O.1O órakor: kajakban – Tommy neopréncuccban (hol van mar az esőköpenyes beöltözés, igaz Kaca?) Vajdában Balkie-Georgeo, CsokZoli-TakyGabriella, Vidraban Dawkie-Ivko. Zolee sofőr.
A folyóról jobbra látni a Povazsky Inovec vonulatát balra, kissé távolabb a Kis-Kárpátokat. A parti növényzet a szűrő szerepét tölti be, egy szakaszon mindkét parton nejlonzacskók, műanyag-szemétdarabkák ékesednek… a folyó egy szakaszon enyhén meanderezik, vadkacsák, gémek röppennek fel jöttünkkor. A megbeszélt találkahelyre odaérünk fél óra alatt, ezért húzunk tovább egészen Galgócig. (kb. 1OO. fkm) A várost a vasúti híd, majd a rákövetkező útforgalmi híd jelzi. Meg a nagy betonépületek. Itt sofőrcsere, Zoleet váltja Balkie. Megy is Siladicere a következő megbeszélt megállóhelyre – kb. 8-1O km.
Bonyodalom:
Galgóc alatt viszont látjuk a jobb parti betonkeritesen a HSz-ből ismert jelzést: piros-fehér-piros. A zúgó gát nem néz ki félelmetesnek a vizről. Kikötünk, hogy megvizsgáljuk a helyzetet a partról is. Zolee dönt: átemelünk. Nem azért, mintha nem lehetne lejönni! Inkább amiatt, hogy ne legyünk fölöslegesen a beszökő hullámok miatt nedves göncben. Át is visszük az egyik Vajdát. Kérdem tőle: a többit is? Azt mondja, hagyjuk, lehet hogy Dawkieval lejövök! Víz van elég – a part mellett kb. 5-6 m-re le lehet jönni, utána viszont a limányba kéne jutni, hogy ne vigyen le messzire az ár! Tommy kajakkal megoldja a dolgot simán! Smafu! A parton biztonság kedvéért készenlétben a dobózsák, meg persze a fényképező is! Dawkie-Zolee szintén vállalkozik! Sima az ügy! Erre Georgeo odaszól: „Ki jön velem?” A kérdést pedig azon nyomban magamévá téve válaszoltam: Én! S már vittük is a Vajdát a zúgó fölé… Mennyi mentőöv van? Egy! Akkor még egyet hozz – mondja Georgeo – szerinem már a viziintuició beszélt belőle. A hajóból kipakoltunk mindent. S indulás! A kitervelt zúgórész simán megment! Itt kellet a magas lapáttamasszal Georgeonak ténykedni, hogy a limányba kilendöljünk, s ne az árba (nekem meg állitólag lapos lapáttámasszal korrigálni-na, ez elmaradt). Nade! Ekkor történt valami, amire nemigazán emlékszem. Csupán arra, hogy mielőtt felocsúdtam volna már a vizben is voltunk. A túlpart irányába fordultunk be! Igen, az őszi túrára beöltözve – rajtam a sinadrág, bakancs, Rafiki-pulcsi, fejcső… meg a mellény! Szerencsére! (második konzekvecia: a mentőmellény hasznos! Nagyon!)
Egy látőszög a vizből nézve…
Első pillanatképem a partra vetődött – Gabriella aggódó tekintete fogott meg, Zolee sietsége a parton a szinhelyre, Tommy arca a kajakból a partnál dekkolva. Következő kép: Georgeo: kapaszkodott a csónakba, én is húzni akartam – úgy éreztem, nem mozdul semmit. Rögtön megtelt vizzel! Jobb kezemben a lapátot tartottam, közben már észrevettem fölöttem a partról bedobott dobózsákot-de nem tudtam elérni. Ekkor egy pillanatra úgy éreztem, hogy nem közeledek, hanem távolodok a parttól. Elengedtem a csónakot, s próbáltam elérni a dobózsákot. Megfogtam, kiáltottam: húzzatok ki! Mire olyat hallottam: ne ezt, a másikat! Erre utána kaptam a másik kötélnek:
A csónakot újból megfogtam –ekkor aztán már húztak a partról s vagy tiz kilóval nehezebb léptekkel cammogtunk ki a partra: Georgeo szája szélén még valami mosoly is mutatkozott (nem kényszer). A tim tagja kihúzta a Vajdát, kiöntötte a vizet belőle, mi pedig átvetkőzést végeztünk, magunkra véve Dawkie – borulózsákjának tartalmát, meg azt, ami száraz holmink volt. Majd pedig TakyGabriella hálózsákjába bújva boldogabban megnyugodva szürcsölgettük a forró teát. Ez alatt a többiek gondosan kicsavarták, majd kiteregették ázott holmijainkat. Közben telefon Balkienak, hogy jöjjön a kocsival! Persze a helyzet megoldása után jöttek az bölcs dumák, hibameglátások stb. Meglepetésemre viszont minden nagyon nyugis és pozitiv hangulatban!
Balkie megérkezése után Georgeoval autóztunk Siladicere! Odaérve teregetés nagyban! Kb. egy óra várakozás után telefoncsörgés - Zolee: „Ivko, pakolj ki a kocsiból és utánfutóval gyere értünk Dolné Zelenice mellé.” Nyugodt hangjából úgy itéltem: talán fáradtak, éhesek. De nem!
Erről viszont bővebben azok, aki tanúi voltak az eseménynek……….
Néhány mért adat, még mielőtt elfelejtenénk: Galgócnál 72 cm a Vág, ill. 12.2 fokos a víz hőmérséklete.
Szóval akkor minden elveszett tárgy megkerült? :)
a parton Seladicénél, minden okés, elsőre kizúgtam a kocsival a partra, pihenés, napsütés, alma. Egy idő után Zolee hív, gondoltam kérdeni fogja, merre vagyok, hogy biztos megtaláljanak, ahogy eveznek lefelé. Kicsit sajnáltam Zoleet, hogy az izgalmasabb részből kimaradt, Galgóctól a víz unalmasnak látszott. Nos, a telefonban csak annyit hallottam, hogy: "gyere vissza, beborultak, keveredj ide Galgóc alsó végére." Tépettem, már amennyire a tréler engedte. Elsőre sikerült őket megtalálnom: a dupla hernyóként egy hálózsákban vigyorgó Ivkot és Georgeót, teát kortyolgatva. Na jó, evezek én, ők kocsiznak, kajak ki, Tommy átül kenuba Csok mögé.
Voltak izgalmas részek is, mármint izgalmasabbak, mint a Vág Szímőnél. Hullámok, kanyarok, de csak szolidan. Aztán egyszer a Zolee azt mondja, o-ó. Ő már meghallotta a lépcsőt, én meg nem. El sem árulnám legszívesebben, hogy én ültem a spiccben. Evezzünk ki a partra, nézzük meg, evezhető-e, és ha igen, hol. A parton az okos horgász, aki azt mondja, "ott kell leevezni a bal parttól 15 méterre, mindenki ott evez le". Még hezitálunk, de nem voltunk asszertív kedvünkben, hát nekivágunk zoleeval. Megfordulunk. Bemérjük az irányt, bízom Zoleeban, vízen ilyen helyzetben senkiben nem bíznék jobban. A sodornyelvbe evezünk (közben hallom a horgász kiáltásait, hogy "még balra, jó, nem, mé balra, jó, nem...." végigcsusszanunk a habokon és...és előttünk a nagy könyvben is leírt bukóhullám. Nyugodt vagyok. Még akkor is, amikor az első becsap az ölembe- vagy egy mázsányi hideg víz . Húzunk, de a hullám alján vagyunk, nem tudunk jó vizet fogni és elnehezültünk az első hullámtól, így a második nagyobbat kb nyakam magasságáig érőt telibe kapjuk. Borulás. Kezemben a lapát, megvan a hajó is, Zolee mögöttem. Hűvös a víz, de fázni nincs esély, adrenalin. "Szerintem a jobb part. Mit szólsz?" kérdezem. Okés. Elfordítom a hajót, elkapom a matrózzsákot és húzok kifelé. Zolee egy termosz meg még valami után ered. Tele a hajó vízzel. Nem válogatom a szavaimat. Kiviszem a hajót, kimegyek. Jön zolee is. (közben takyék lejönnek, mi nem láttuk - tommy elmondása szerint közelebb a bal parthoz. Így úszhatták meg annyival, hogy csak egy hullámot kaptak be- ez elég volt taky eláztatásához, de nem borultak. Ügyes.) Rajtam polár, gatya, bakancs, kabát, mellény. Pucérra vetközünk, és ami szárazat találunk, azt magunkra vesszük. Evezünk még egy keveset, aztán a következő evezhetetlen kőgátnál - vadonatúj, nincs elfolyása- zolee bölcsen dönt. Hívja Ivánt. Hazamegyünk. Rutinosan, száraz cuccok, szárítás, szállítás, minden pánik nélkül. Jót eveztünk, nem beszélek mellé. Kellett ez is. Sokat tanultunk, bebetonozható szabályokat. Ezeket belső használatra megtárgyaljuk, ezektől leszünk olyanok, mint Gábor.
Mindig elcsodálkozom, milyen csodálatos a szervezet. Lehet, hogy megbetegszik, de a vészhelyzetben képes minden energiát fölszabadítva, adrenalint pumpálva a legtöbbet nyújtani, határokat átlépni. Hála Neki, hogy ilyennek alkotott és hogy ott volt velünk.
Igen jó lesz ez a beszámoló, ha mindenki megírja a saját élményeit... folytatom a sajátjaimmal.
Szombaton reggel mivel mindenki inkább a vízre akart menni (nem csodálom), vállaltam a túrakezdő sofőr szerepét... miután elmentetek, összeszedtem, amit a parton hagytatok... izolír, pohár meg egy-két apróság, elindultam a megbeszélt helyre, de mire odaértem, már Ti is leértetek. Nem volt értelme a kb. 10km/h-val folyó vízen 6-7 km evezés után cserélni, byugodt szívvel küldtem tovább a társaságot Galgócra. Nem tagadom, megfordult a fejemben a gondolat, hogy ha ez így megy, a vasárnapi ebédet akár Szímőn is elkölthetjük - sajna ez aztán nem valósulhatott meg.
Galgócon sem kellett sokáig várnom, Balki Georgeoval pár percen belül megérkezett, és mire Balkival helyet cseréltünk, már a többiek is ott voltak. Hamarosan megtörtént az első borulás, (majdnem) példás mentőakció, aztán eljátszadoztunk a parton egy órácskát, aztán nem sokkal később a második borulás, továbbevezés, fejre hamu szórás. nagyigazságok elismétlés, vizitúrától nagy pofon megkapás, mekkora barom vagyok mondás...
Balki két jó döntést emleget, én viszont számon tartok legalább ugyanennyi rosszat is:)
1. hallgattunk a halászra, holott tudjuk mindnyájan, hogy ezt nem szabad, mert a halász emberfeletti képességekkel rendelkezik, és az, hogy ő le tud evezni még a Niagarán is, nem jelenti azt, h ez majd nekünk is sikerül:)
2. egy logisztikai döntés - itt nyerhettünk volna egy órácskát a hazautazás lerövidítésére
Ami kimondottan tetszett: a hangulat, a társaság, az önzetlen segítségnyújtás, a kockázatvállalás, a jókedv. Annak pedig kimondottan örülök, hogy Csók Zoli példásan felkészült a nyáron nem befejezett tárgyakból, sikeresen lepróbázott, és kilencre emelte az idén kiképzett vízivezetők számát. és tudjátok mit, nekem tetszett az úszás is a Vágban... nem is volt olyan vészes az a 12 fokos víz! tetszett, hogy megtapasztalhattam, van aki segítsen, még ha a többiek a gát felett vannak is!
Fejezzétek be a storyt, nagyon kivancsi vagyok!
Tudtam, hogy sajnalni fogom, de azt nem, h ennyire! Ezek azok a tapasztalatok, amikrol majd lehet beszelni, de aki nem elte at, az nem fogja tudni megerteni... :(
Es ujra bebizonyosodott, hogy ugy jo, ahogy alakult - gondolok itt a nem vizesek részvételére.
és nekem meg ez volt életem első vizitúrája:))
kérlek add vissza a Csók Zoli dédnagymamájától kapott kenő-, de éles kését (gyönyörű motívum a nyelén) és az én "szemetes" kesztyűmet. Természetesen quechua:), 1 egész és 4 fél ujja van, meg egy ráhajtható 4 ujjat betkaró "sapka" része és szürke. További ismertetője: félig megette egy vagy több moly--- komoly!
Esetleg valaki nem látta a kenőkésemet?
Nagyon fontos lenne nekem!
1 üveg sör a becses kézrekerítőnek=)
Előre is köszi!
zolee, vagy valaki! Mindig elfelejtem, amikor gép előtt ülök, de most eszembe jutott. Dédapámtól örökölt egyik kedvenc egyszerű sálam nem maradt valakinél túra után? kétméteres, vékony, világosszürke és nagyon szeretem, főleg mert a dédapámé volt.
jelentem a kés megvan, a túszok között, amiket Taky fog kiváltani a közeljövőben. Addig is biztonságban pihen.
igen, megtaláltam a csotthonban, odaadtam Georgeonak, aki odaadja Takynak, Balkie pedig informált, úgyhogy mind a négyunknek jár a sor!! :))))
A sört, majd a következő túrán megadom, minden becsületes kézrekeritőnek!!!
(erre, valószinüleg csak nyáron kerül sor)
a kesztyu nalam maradt a vizeszsakomban. Valahogy el juttatom hozzad.
...ahogyan azt Szímőn nem ismerjük....
Igy tudnam kifejezni a III.Gy.I.emlektura emlékezetemben frissen élő eseményeit...
Tapasztalatszerzés (Gábor nélkül) volt a javából, ez az akció is bizonyitja, hogy permanensen tanulhatunk mindig újat. S az sem smafu, hogy négy taggal bővült az eddig Pepe, Anikó, Palika és Tommy által vezetett lista...:o)
Köszönet a jó hangulat, a segitőkészség és nagylelkűség megtapasztalásáért és a krizishelyzetek nem stresszes - mondhatni inkább profi megoldásáért...
S a végére csak annyi: várom a következő túrát Veletek...(hiszen a jó pap is ...).
én már szakmai ártalomként döntéshozatali szempontból is figyeltem a dolgokat és két nagyon bölcs döntést láttam: azt, hogy elmentünk annyian, amennyien, és azt, hogy hazajöttünk akkor, amikor. Ez a kettő tényleg profi volt.
Ja, az shmú oldalán meg lehet nézni, mennyi fokos most a Vág. Átlag 12 azon a környéken.
A folyónak pedig valóban más arcát - impozánsabbat - ismerhettem meg. Élveztem!
mikor lesz a kov. vizitura? total sajnalom h nem mehettem el. most mar nem erdekel! edzes ide vagy oda, vagy osszeveszek az edzommel, de en megyek!!!!!
valld be, hogy csak borulni akarsz!;)
Uraim! MENTSÜNK...:o)