Páran úgy gondoltuk, hogy azokra a napokra, amelyek a nagy többség számára csak a „hosszú hétégét” jelentik, a szent cselekményeken túl beiktathatnánk némi víznökséget is. Bloáf (aki nemcsak a vízi, de a KCSVK-t is elvégezte) ráadásul égett a vágytól, hogy vízre tehesse még nem próbált, a nagyobbik mobilszolgáltatóra hajazó színű kettes kenuját, Béla is unta már a téli álmot Tikáék padlásán.

Nagypénteken Komáromból indultunk Szímőre. Csapatunkban az utolsó pillanatban változás állt be, köszönjük Kevének (aki nemcsak a vízi, hanem a KCSVK-t is elvégezte), hogy prompt reagálásával megmentette az expedíciót.
Haditervünk az volt, hogy Szímőről Komáromba megyünk. 32 km, sima ügy. Miközben mentünk, Bloáf autótetejre kötözött kenuját egyre-egyre taszajtotta a szél, olyannyira, hogy az Ügyvezető Elnök testvér már-már alig látott ki saját autójából. Ennek még később lesz jelentősége.

Szímőn, a teleknél, melynek már minden négyzetcentimétere a miénk, papíron is, s ott a tréler, a két kiel, meg a szlovák vászon, és a Sütő Pista bácsitól kapott 12 személyes bálnavadászhajó, mellyel később sikeresen fel lehetne újítani a kompközlekedést Szímő és Ifjúságfalva között, már várt bennünket Asztalos Zoltán mozgalmi vezetőtiszt, vízicserkész szakvezetőtiszt, az IT Munkabizottság vezetője. Vele áttettük a Pista bá-hajót a „csónakház 1.0-ba”. Figyelem, középen NEM tört el, hanem 2 részből csavarozható össze.

Utána kicuccoltunk, felfújtuk Bélát. Hogy a túrának legyen pedagógiai hozadéka és közszolgálati funkciója, készítettünk egy használati utasítást is a Gumotex Palava 380 fantázianevű hajójához (gy. k. a Bélához), melyet te is megnézhetsz itt: http://picasaweb.google.com/kocur.laszlo/Palava380

A „K-szertartást” nagypéntek lévén hanyagolni voltunk kénytelenek, bár Keve és Bloáf reformátusok. Szímőnél diszkrét ellenszéllel indultunk. Az Orange hajóban Bloáf a kormány, a motor Farkas Ádám, a 10SÖV gyűrűpróbás növendéke, utóbb ŐV. A Bélában a kormány én, a motor Keve. Élvezzük, ahogy a szél borzolja hajunkat, miközben könnyeden lapátolunk.

A kamocsai kanyarig, ott ahol a kulaszagú kanálisnak tűnő, utolsó kilométerein agyonszabályozott, és emberi fekáliával kiölt élővilágú Nyitra befolyik a magyar cserkészek első tutajtúrjának teret biztosító folyóba, viszont brutális ellenszéllel találtuk szembe magunkat. Többet vitt hátra, mint előre. Itt megmutatkozott a Palava hátránya is a szilárd építésű kenuval szemben. Míg Bloáf kenujának volt vmi merülése, a Palava délceg léghengereivel kényes kisasszonyként nem akarja, és a fizika törvényei értelmében nem is tudja bevizezni magát, szinte alig valami van belőle a víz alatt, s így a szél is könnyebben játszik vele. (Viszont ha ezt megunom, leeresztem, és hazaviszem, amit más hajóval nehéz megcsinálni.) A kamocsai bícsig embertelen ellenszélben haladtunk.

Itt Bloáfék bevártak bennünket. Szusszantunk egyet, majd továbbmentünk. Az alszél egyre kíméletlenebb volt, a motor lapátjáról a kormányos arcába szórta a vízpermetet. Bazi nagy tarajos hullámok jöttek, Bélának elöl van egy 50 centis fedett része, ennek Keve örült, Ádám nadrágja viszont vizes lett, de szerencsére az erős szélben hamar megszáradt.

A gútai híd felett olyan 2-3 km-re (ott akkor ezt nem tudtuk, csak gondoltuk) a parthoz kapaszkodva haditanácsot tartottunk. Felmerült a Game Over gondolata is, telefonos segítséget is kértünk, mert a hullámok egyre tarajosabbak voltak. Végül a KAFGY-ság diadalmaskodott, és azt mondtuk, lemegyünk Gútáig, még ha Szelőcéig nyomnak is vissza a hullámok. Lementünk.

A Kis-Duna torkolatánál már tudtam, hogy a kanyar után ott a híd. És a kanyar után tükörsima volt a Vág, nem is hasonlított arra a tajtékzó förtelemre, amiben addig lapátoltunk. Bloáf azt mondta: ha ilyen lesz, lemegyünk Komáromig. Erre úgy elkezdett fújni a szél, hogy a híd mögötti szigeten alig tudtunk kikötni…

Elosztottuk a maradék kaját, majd úgy döntöttünk, itt most kiszállunk. Volt már erre precedens /vendégeknek és újoncoknak: ekkor http://www.vizicserkesz.sk/hu/akciok/teli-vag-tura-kaca.php /, talán lesz is. 7,5 km-t sikerült megtennünk. Normális körülmények között említésre se méltó. De most kétszer annyinak tűnt.

A meteorológusok szombatra még a péntekinél is trébb időjárást jeleztek előre, így lemondtunk arról, hogy következő nap fejezzük be a túrát. Ehhez képest szombaton ragyogott a nap.

A vízen nem fotóztunk – ugye kitalálod, miért –, a parton készült képeket, amik nincsenek a módszertani albumba, feltettem ide, mert ki akartam próbálni a magyar indafoto fájlmegosztót. Egyszerűbb, mint a picasa, de kevesebb lehetőséget kínál.
http://indafoto.hu/kaca

Köszönjük az Ügyvezető Elnök testvér támogatását.

(A gútai Vág híd mögött, a bal parton van egy emlékoszlop. Azt is lefényképeztük. Jaroslav Kreci egy gyerek mentése közben fulladt bele a Vágba. Tisztelet az emlékének!)